Free jazz
| Free jazz | |
| Stíluseredet | Jazz, Bebop, Avant-garde komolyzene |
| Kulturális eredet | 1950-es évek Egyesült államok |
| Hangszerek | szaxofon, trombita, harsona, zongora, gitár, nagybőgő, dobfelszerelés |
| Leszármazott stílusok | |
| Loft jazz Experimental rock | |
| Társműfajok | |
| Post-metal, Progresszív rock, Punk jazz, Avant-garde jazz | |
| Alműfajok régiók szerint | |
| Európai free jazz | |
A free jazz (ejtsd: frí dzsessz, magyarul szabad dzsessz) a dzsessz egyik formája, ami az ötvenes-hatvanas években alakult ki. A free jazz úttörői ugyan merőben különböző zenét játszottak, a tematika összekötötte muzsikájukat: a free jazz elveti a bebop, a hard bop és a modális jazz kötöttségeit (mint a harmóniamenetek vagy a tempó), melyek az 1940-es, 1950-es években jellemzőek voltak. Mivel ez az új megközelítés merőben experimentális és avantgárd volt, valamelyest visszavitte a dzsesszzenét annak „primitív”, kultúrantropológiai gyökereihez, például a kollektív improvizációval, ami korábban a tradicionális dzsesszre és a dixielandre volt jellemző.
A free jazz jelentős 1950-es évekbeli egyéniségei Ornette Coleman és Cecil Taylor. John Coltrane szaxofonos kései munkái is e műfaji besorolás alá kerültek. Egyéb híres free jazz-innovátorok: Charles Mingus, Eric Dolphy, Albert Ayler, Archie Shepp, Joe Maneri és Sun Ra. Habár manapság a "free jazz" elnvezés az elfogadott és használt, egyéb kifejezésekkel is illetik ezt a nehezen besorolható mozgalmat, így például olvashatunk "avant-garde", "energy music" és "The New Thing" műfajokról is. A hatvanas évek első felében a legtöbb free jazz felvételt a független ESP Disk kiadó adta ki.