Proterozoikum

	Proterozoikum; (2 500 – 541 millió évvel ezelőtt)
Előző eon	Következő eon
Archaikum	Fanerozoikum
	Had. Archaikum Proterozoikum Fan. ↓
	Környezeti jellemzők; (átlagos értékek az időegységen belül)
O2	1 % – a mai szint 5 %-a

A proterozoikum vagy földtörténeti előidő egy földtörténeti eon, a komplex élet virágzása előtti nagy periódus. Mintegy 2500 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 542 ± 1 millió évvel ezelőtt zárult. A megnevezés jelentése: állati életet megelőző kor, ma már tudjuk, hogy valójában már az archaikum közepe táján, 3 milliárd évvel ezelőtt is létezett élet, feltehetőleg az állati élet is ezekben az időkben, mintegy 1000 millió évvel ezelőtt kezdődött.

A proterozoikumot az archaikum, a földtörténeti ősidő előzte meg és a fanerozoikum eon (azon belül a paleozoikum idő és azon belül a kambrium időszak) követte. A fanerozoikum előtti időt prekambriumnak is nevezik (kambriumot megelőző kor).

Tagolása

A proterozoikumot a következő geológiai időkre osztják (a legrégibbtől a legújabbig):

Paleoproterozoikum vagy rétegtani (sztratigráfiai) megnevezéssel alsó proterozoikum (2500 mya – 1600 mya)
Mezoproterozoikum vagy középső proterozoikum (1600 mya – 1000 mya)
Neoproterozoikum vagy felső proterozoikum (1000 mya – 542 mya)

A proterozoikum ismert fő eseményei:

A paleoproterozoikumban következett be az úgynevezett nagy oxigenizációs esemény, melynek eredményeképpen a mezoproterozoikumban kialakult az oxigénnel telített légkör.^[2]
Számos nagy eljegesedés történt, a késő neoproterozoikum kriogén időszakában következhetett be a hógolyó-Föld hipotetikus állapota.
Az ediakara-bióta megjelenése (635 mya – 542 mya), a többsejtű élőlények evolúciójának kezdeti időszaka.

Ősföldrajz

A proterozoikumból kevés jele maradt lemeztektonikai folyamatoknak az archaikum intenzív vulkáni tevékenysége után, amely sok hőt sugárzott ki. Elképzelhető, hogy csak a litoszférában maradt sok radioaktív hőnek köszönhető, hogy a Föld nem jutott a kihűlő égitestek sorsára. A radioaktív hő egymilliárd évig halmozódott a litoszférában ahhoz, hogy elegendő energia gyűljék fel a lemeztektonikai mozgások felgyorsulásához.

A neoproterozoikumban egyetlen szuperkontinens létezett, a Rodinia. Kiterjedt epikontinentális sekélytengerek övezték, amik jól átvilágított vizeikkel lehetővé tették az élet terjedését, Rodinia, a szuperkontinens ténye miatt pedig minden élettér átjárható és szabadon megközelíthető volt. A proterozoikum vége felé, mintegy 750 millió évvel ezelőtt Rodinia elkezdett feldarabolódni. Az északi kontinenst, Protolaurázsiát a mai Észak-Amerika, Eurázsia és Grönland területei alkották, a déli Protogondwana kontinenst

[1]

[2]